Sziasztok!
Tudom, hogy rég nem írtam már ide, de beteg voltam. Igazából még most sem gyógyultam meg teljesen, de suliba már mehettem. Semmihez nincs kedvem, és mindenki azt kérdezgeti, hogy jól vagyok? mi a baj? Én meg mindig mondom, hogy semmi, de ez nem teljesen igaz. Nem vagyok jól, mert leülök, és sokszor úgy érzem, hogy én innen fel nem állok. És hogy mi a baj? szomorú vagyok. Egy számomra nagyon közeli embert most műtöttek, és bár skerült a műtét, még sokat kell szenvednie. Fáj a műtét helye, ráadásul még napokig nem ihat, ehet, infúzión van. Egyszerűen utálom, ha a szeretteimnek szenvednie kell. Ezt sosem viseltem jól. Tegnap is elsírtam magam. Anyu kérdezte, hoy miért sírok, ha egyszer sikerült a műtét, de hát Ő szenved...
Nem tudom mikor lesz ennek vége...
Ráadásul "kedvjavítonak" suliba még balhé is volt...
Barátnőm hajába rágót köptek.
Bár nem álltam ki mellette, próbáltam kimaradni az egészből, de csak azért mert gyáva nyuszi vagyok, és egyszerűen nem szeretném, hogy akik ezt csinálják, rámszálljanak.
És ezért bocsánatot is kérek a barátnőmtől ,hogy nem álltam ki mellette, de nagyon remélem, hogy megért...
Na de nem panaszkodom tovább...
Vasárnap osztálykirándulás, már várom, majd utána jelentkezem, hogy milyen volt...
Vigyázzatok magatokra!
Pusz:Amy